id. Bedekovich Lőrinc

Jászkun kerületi földmérő
Jászapáti, 1751. augusztus 8. - Jászfényszaru, 1823. november 15.

Népfőiskolai társaságunk névadója idősebb Bedekovich Lőrinc a jászapáti redemptus (az 1745-ös jászkun Redemptioban (földváltás) részt vett személy) Bedekovich István és Hiller Anna gyermekeként Jászapátin született 1751. augusztus 8-án. Sajnos ma még nem tudjuk, hogy tanulmányait hol folytatta, elképzelhető az is, hogy a földmérést egy gyakorló mérnök mellett sajátította el. Egy dolog bizonyos, hogy 1777 és 1779 között Bedekovich Lőrinc a budai Királyi Egyetemen vizsgázott, így hiteles földmérői képzettséget szerzett.

A Jászkun Kerület 1779. június 2-án választotta meg Bedekovich Lőrincet a Jászság, a Nagykunság és a Kiskunság közös földmérőjévé. A földmérő viszont nem szülővárosában Jászapátin és nem is a Jászkun Kerület központjában, Jászberényben, hanem Jászfényszarun telepedett le feleségével, Pruzsinszky Erzsébettel, akitől Jászfényszarun született három gyermeke: Mária, Vencel és Lőrinc.

Idősebb Bedekovich Lőrincre, mint a Jászkun Kerület első földmérőjére hatalmas feladat nehezedett, hiszen ekkoriban a földmérők végeztek szinte minden jellegű mérnöki munkát. Elsődleges feladata a Jászkun Kerület teljes területének felmérése és az egyes települések kérésére végzett földmérése volt. De Bedekovich úttörő szerepet játszott a Hármas Kerület fejlesztésében is, hiszen rá hárult az elvadult vadvizek megszelídítése, az árvizek elleni védekezés, az úthálózat fejlesztése, a településeken belül új utcák kijelölése, valamint az új középületek terveinek véleményezése és ritkábban tervezése is. Pályafutása során megindult a Zagyva, a Tarna és a Galga folyók szabályozása, a mocsarak lecsapolása és a települések védelmét biztosító gátak építése. A Jászság folyóvizeinek szabályozásában jelentős lépés volt a József csatorna, mely a Jászdózsa és Jászjákóhalma közötti Tarna folyó új vízlevezetőjeként épült meg és 1796-ban avatták fel. Az árok hasznáról az ünnepségen maga Bedekovich tartott rövid előadást, beszédében pedig a csatornát készítő jászberényi, jászdózsai és jászjákóhalmi lakosok szorgalmas munkájáról is megemlékezett.

Sugárné Koncsek Aranka pontosan állapította meg, hogy „Bedekovich Lőrinc szakembere volt az adott korban jelentős vízimalmok működéséhez szükséges malomzúgók, zsilipek, malomgátak tervezésének”.

Az egyes munkálatokról, tervekről eddig több mint száz darab térképe, terve és vázlata került elő, mely közül több műve Sugárné Koncsek Aranka szavaival: „Egyik másik térkép díszítő elemei művészi alkotásnak is beillenek.”

Életművének különösen érdekes részlete a földmérő 1786-os terve mely szabályozni akarta a Jászság legbonyolultabb szerkezetű halmazos települését Jászdózsát. A modern elképzelés azonban nem valósulhatott meg, hiszen a terv szerint az egész községet le kellett volna bontani.

Idősebb Bedekovich Lőrinc tervezte Karcag határában az 1804 és 1809 között Magurányi József egri kőmíves vezetésével felépített kilenc nyílású Zádor hidat, ami hosszú ideig az ország leghosszabb kőhídja volt. Később az 1830-as árvíz a híd két szélét jelentősen megrongálta, és a helyreállítás után a híd mind a mai napig csak öt nyílású maradt.

Földérői tevékenysége mellett, idősebb Bedekovich Lőrincet, mint ügyes rajzolót 1808-ban bízták meg, hogy a József nádor jászberényi és karcagi látogatásainak tiszteletére emelt obeliszkeket rajzolja meg. Szintén Bedekovich műve 1786-ban írott költeménye is, melyben megörökítette a Jászkun Kerület összes településének gazdaságföldrajzi viszonyait, sőt az egyes települések pusztáit is belefoglalta alkotásába. Ez a különleges vers nemcsak a Jászkunság, hanem egyedisége miatt a magyar irodalom számára is rendkívül fontos.

Idősebb Bedekovich Lőrincet 1801-ben munkája elismeréseként a Jászkun Kerület közgyűlése tiszteletbeli táblabírójának választotta. A földmérő negyven évi munkája után 1819. december 31-én nyugdíjba vonult. Hivatalát fia, ifjabb Bedekovich Lőrinc vette át. A földmérő nyugdíjas évei alatt is tovább dolgozott, hiszen önszorgalomból további új térképeket is készített. Idősebb Bedekovich Lőrinc életének hetvenharmadik évében 1823. november 15-én hunyt el Jászfényszarun.

Farkas Kristóf Vince

Irodalom:

  1. Farkas Kristóf Vince: Mérnökök a magyar polgárosodás hőskorában. A két Bedekovich élete és munkássága. Jászfényszaru, 2011. [szakdolgozat]
  2. Sugárné Koncsek Aranka: A két Bedekovich. In: A Jász Múzeum évkönyve 1975-2000. Szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit, Kiss Erika Jászberény, 2001. 313-324.
  3. Sugárné Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Jászberény, 2003.