Szóljunk hát eleinkről

„… azért csak Róvja fel a kapufélfájára, hogy el ne felejtse …”
(Fazekas Mihály: Lúdas Matyi)

Jászfényszaru történelmi arcképcsarnoka

A cikk szerzői (is) arra vállalkoztak, hogy Jászfényszaru híres szülötteiről információkat gyűjtsenek és közreadjanak. Eleinkről keveset tudunk s egy-egy kapcsolódó cikk, tanulmány olvasásakor rácsodálkozunk – itt járnak közöttünk az utódok, akiknek az őseire büszkék lehetünk. E cikkben – a tartalmi korlátok és egy-egy már megjelent igényes írás miatt - rövid időutazásra hívjuk az olvasót a mérföldkövekre helyezve a hangsúlyt. A későbbiekben tervezünk egy bővebb, hiánypótló tanulmányt készíteni – szerzőtársakat megkeresve – , amelyben olvasmányos formában, a múltról mesélve, sorba rendezve a fontos és kevéssé fontos ám kétségtelenül érdekes, tudni érdemes kategóriába tartozó dolgokról is számot adunk.

S most álljon itt azok jelképes arcképe, akik a tudomány, építészet, művészet tárgyi, szellemi javaival értékeket, örökséget hagytak ránk jászfényszarusiakra s akikre méltán lehetünk büszkék – akkor is, ha az élet másfelé vezette útjukat. „Hogy dicső eleink nyomain járni taníthassunk…”

Akantisz  Viktor

(Jászfényszaru, 1864. december 6. – Budapest, 1943. október 21.) A jászfényszarui festő, író és bibliográfust a korvinák stílusában festett miniatűr akvarelljei tették nevét képzőművészként ismertté. A gimnáziumi tanulmányait Jászberényben a Lehel Vezér Gimnáziumban végezte.  Később a jogi és bölcsészeti egyetemi tanulmányokat Budapesten folytatott.  Külföldi tanulmányok után 1919 őszén a Magyar Nemzeti Múzeum könyvművészeti előadója lett, ahol 1929-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Hosszabb ideig, mint író és grafikusművész tartotta fenn magát. Több cikke jelent meg a Természettudományi Közlönyben és az Új Időkben, névtelen regényfordításait pedig budapesti napilapok közölték. Todoreszku Gyula, akit gróf Széchényi Ferenc és gróf Apponyi Sándor adománya után az Országos Széchényi Könyvtár a nemzet könyvtárának harmadik legnagyobb adományozójaként tartanak számon, köteteinek egy részét kora legjelesebb könyvművészeivel – mások mellett a neves polihisztorral, Akantisz Viktorral – köttette bőrbe, bársonyba, pergamenbe. Míves munkái ma is megtekinthetőek. Különös egyéniség, autodidakta és ezermester, író, bibliográfus, grafikus, festő, könyvrestaurátor és könyvkötő volt.  Jóformán egész Nyugat-Európát bejárta s a nyugati világnyelveket többé-kevésbé elsajátította. Az Országos Széchényi Könyvtár a művészt ma is kiemelkedő könyvrestaurátoraként tartja számon.

Forrás: https://www.eke.hu/sites/default/files/csatolmanyok/hirek/2016/pnyme.pdf ; http://real.mtak.hu/75308/1/080.2017.66.2.9.pdf ;

Horvát Pál az Országos Széchényi Könyvtár könyvrestaurátora Restaurátor elődeink 1880-1960-ig címmel tartott előadásában többek között Akantisz Viktor munkásságába nyerhettünk bepillantást: https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/a_restauralas_multja_jelene_es_jovoje_a_...

Id. Komori  Bedekovich Lőrinc

id. komori Bedekovich Lőrinc (Jászapáti 1751. augusztus 8. – Jászfényszaru 1823. november 23.): Nemesi családban született Jászapátin, majd 1782-ben Jászfényszarun telepedett le feleségével, Pruzsinszky Erzsébettel, itt születtek gyermekei is. A Jászkun Kerület első földmérő és vízépítő mérnökét hivatala Jászberényhez kötötte, de munkája többségét Jászfényszarun végezte. Az ő nevéhez fűződik a Zagyva-Tarna völgyében, a Jászkunság területén az ősmocsarak, vadvizek elleni védekezés, vízrendezés s az árvízmentesítési munkálatok megkezdése, a Zagyva és a Tarna folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása, csatornák, gátak építése. Nevéhez kötődik a Mirhó-gát, a József csatorna és a Zádor-híd építése. A Jászkun Hármas Kerület tiszteletbeli táblabírójának választotta. A földmérő negyven év munkája után 1819. végén nyugdíjba vonult. Hivatalát fia, ifjabb Bedekovich Lőrinc vette át, aki rövid ideig a Hármas Kerület majd a Jászság mérnöke volt. Az id. Bedekovcih nyugdíjas évei alatt is tovább dolgozott, önszorgalomból új térképeket készített, illetve a fia által készített másolatokat hitelesítette. Örök nyugalomra Jászfényszarun helyezték. Dr. Farkas Kristóf Vince kutatásának köszönhetően egyre bővül a tudásunk, írásaiban gazdag ismeretanyagot találunk.

Forrás: http://www.bedekovich.hu/oldal/id-bedekovich-lorinc

Ifj. Komori Bedekovich Lőrinc

ifj. Bedekovich Lőrinc (Jászfényszaru 1788. augusztus 8. – Jászfényszaru 1857. október 2.) Jászkun kerületi másodföldmérő, Jász kerületi földmérő. A Jászkun Hármas Kerületnél dolgozott második földmérőként annak 1820-as megszűnéséig, majd a Jász Kerület mérnöki hivatalát töltötte be 1848-ig. Ezen hivatalában tovább folytatta apja munkáját, töltések, hidak, utak építése és javítása kapcsán. A mérnök a Jászság területén jelentős településrendezést is végzett, így például Jászladányon, Jászfényszarun és Jászberényben is több új utcát jelölt ki, illetve korszerűsített. Jászberényben az ő tervei nyomán alakult ki a ma is meglévő Főtér (ma Lehel vezér tér). Jászfényszaru városházájának tervezésében 1825 és 1827 között ifjabb Bedekovich Lőrinc is részt vett, valamint a nevéhez fűződik Jászberény 1825-ös teljes (illetve a megvalósításra szánható pénz hiányában a későbbi részleges) rendezési terve is. Munkásságának máig is látható emléke Jászberényben a városháza épülete (a tér felőli része), illetve a Rozália kápolna. Ifjabb Bedekovich Lőrinc hosszú pályafutását életének hetvenedik évében 1857. október 2-án fejezte be Jászfényszarun. Dr. Farkas Kristóf Vince feltáró kutatásának köszönhetően egyre gazdagabb ismeretanyaggal ismerkedhetünk meg.

Forrás:  http://www.bedekovich.hu/oldal/ifj-bedekovich-lorinc

E rövid tanulmány a teljesség igénye nélkül, de a helyi, jászfényszarusi vonatkozású értékek feltárásának céljával készült. Az írásokban az élet a maga természetes medrében folyik, jön a múltból, lüktet a jelenben és tart a jövő felé. Témái Jászfényszaru múltjából köszönnek ránk – több lapszámon át utazásra hívjuk az olvasót. Kötnek a gyökereink, akkor is, ha az élet másfelé vezette utunkat, s így a hazán belül van nekünk még egy „idehaza” is. A múltunkkal együtt itthon vagyunk otthon.

Közreadta: Kovács Béláné Pető Magdolna, Kovács Béla
Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság

A tartalom érvényessége: 
2020/05/25, h - 17:15 - 2020/06/22, h - 17:15