- Beküldte: ipeto
A népfőiskolai helytörténeti kutatások során felkerestük a gyulai, sarkadi könyvtárakat, a gyulai levéltárat és elhelyeztük az emlékezet mécsesét, a népfőiskola kis koszorúját a Sarkadon tragikus hirtelenségben elhunyt hercegnő sírján.
A Békés megyei utazásunkat azzal a céllal is terveztük, hogy a sarkadi Bartók Béla Művelődési Központ és Könyvtár munkatársaival megismerkedjünk. Ott találkoztunk Felföldiné Hatvani Erika, könyvtárvezetővel Szabó István tanár úrral, aki egyben elkötelezett helytörténeti kutató is.
Felvettük a kapcsolatot a Gyulai Mogyoróssy János Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára munkatársaival a Marzsó és Bedekovich kutatások miatt, akik készségesen adtak tanácsot, útmutatást. Az intézményekbe Bedekovich kiadványokat és jászfényszarui marketing anyagokat is vittünk, amelyekről elismerő szavakkal nyilatkoztak.
A sarkadi könyvtár munkatársának elmondtuk, miért is jöttünk, milyen – legenda vagy valóság – ismeretünk van a Marzsó családról. A könyvtárvezető végig kedvesen, figyelmesen hallgatott és nagyon mosolygott. Mondandónk végére érve azt mondta: „Véletlenek nincsenek, hogy éppen ezekben a percekben jöttek hozzánk. Itt van nálunk Szabó István tanár úr, aki a szabadságharc, a fegyverletétel eseményeiről és Marzsó családról is évek óta kutat.”
Ki is volt a hercegnő? Egy korábbi lapszámban (2020/11) már írtunk arról, hogy Guiseppa Colonna di Stigliano Verebélyi Marzsó Imre nemzetőr alezredes felesége, a világhíres olasz Colonna di Stigliano hercegi családból származó hölgy, aki a világosi fegyverletétel után a férje és két fia sorsáért aggódva Sarkadra sietett. Kolerajárvány áldozatául esve Sarkadon a Körösháti temetőben helyezték örök nyugalomra. Marzsó Imre családjával - egyes feljegyzések szerint – apja birtokán, Jászfényszarun élt, felesége innen indult Sarkadra. Közel lehetünk az igazsághoz a jászfényszarui lakhely vonatkozásában, hiszen egyik fia Marzsó József születési adatai a jászberényi kereszteltek anyakönyvében fellelhetőek.
Marzsó honvédtisztek (apa és két fia) tevékenységéről számtalan korabeli és későbbi történeti írásban is olvashatunk. Az 1848/49-es honvédsereg parancsnokai Bona Gábor Kossuth Lajos kapitányai című könyve alapján: Az 1848/49-es honvédsereg és a nemzetőrség katonai vezetőinek 77,4 %-a nemesi, 23,6 %-a pedig nem nemesi - ilyen értelemben polgári - születésű volt. A nemesi születésű és magyar nemzetiségű honvéd századosok zöme a középnemességhez tartozott. Ez a kategória, az egész századparancsnoki állomány közel 50 %-át - kb. ezer fő - tette ki! Ami lényegében azt jelenti, hogy úgyszólván egyetlen olyan magyar középnemesi család sem létezett 1848/49-ben, amely ne adott volna egy vagy több századost - esetleg más tisztet is - a honvédseregnek.
A híres bihari nemzetőrséget Hodossy Miklós szervezte meg, 1848 aug. 17-ére, Nagyszalontára 1400 bihari nemzetőrt állított. Ugyancsak ő szervezte meg a híres bihari tizedik honvédzászlóaljat is. A késő nyár folyamán Kiss Ernő újabb 1200 nemzetőrt kért. Hodossy Miklós várakozáson felül oldotta meg a rábízott feladatot, amennyiben a kért nemzetőrökön kívül még kétszáz lovasnemzetőrt is kiállított. Ennek a második nemzetőri zászlóaljnak a parancsnoka Verebélyi Marzsó Imre alezredes volt.
Egy-egy család különösen kitett magáért. Perczel Mór tábornok és Miklós ezredes mellett például még további két testvér, valamint két unokatestvér honvéd századosként küzdött. Valamint verebélyi Marzsó Imrének (maga alezredesként szolgált) két fia szintén százados lett a szabadságharc folyamán. (Forrás: Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1999-10-03 / 40. szám); https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusElet_1999/?query=vereb...
A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében
Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000) kiadványban olvassuk: A honvédtisztek gyulai fegyverletétele a források tükrében. A honvédtiszti fegyverletétel jelentőségét is ő emelte ki elsőként, s ezt abban látta, hogy „világosi fegyverletétel voltaképpen Gyulán fejeztetett be". 1937-ben megjelent könyvében a következőt állapította meg: „1849. aug. 23-án az óvár (Gyula) és a kastély előtti téren tették le a fegyvert a Világosról és Sarkadról Gyulára hozott fogoly honvédtisztek".
1929-ben a gyulai fegyverletétel 80. évfordulóján a gróf Almásy család emléktáblát helyezett el a kastély cselédszárnyán, a pince bejáratánál. A Técsy László által készített emléktáblán ez a szöveg olvasható: „Itt éltek át nagy lelkek / Egykor egy nagy tusát /Hol Knézich tiszti kardját / Csak törve adta át. 1849. VIII. 23." Eszerint a kastélyban élő Wínckheim, majd Almásy család megőrizte azt a hagyományt, hogy Knezié tábornok mikor és hol adta át széttört kardját, s ezzel annak emlékét is, hogy mikor történt meg a fegyverletétel. Forrás: https://library.hungaricana.hu/hu/view/BEKM_Gyf_12_nyitott_mult/?pg=313&...
Szabó István sarkadi helytörténeti kutató elbeszélése
„Tudomásunk szerint 2262 fogoly honvédtisztet kísértek az oroszok Sarkadra s 1849. aug. 15-én értek ide, Világosról. Nagyzerinden szétválasztották a legénységi és tiszti foglyokat, érthető okokból. "Le kellett fejezni" azt a hadsereget, melyről még az oroszok is nagy elismeréssel, tisztelettel beszéltek. Egy épületet - úgy hallottam, birkahodály volt - sebtében úgy-ahogy rendbe tették s az alacsonyabb rangú honvédtisztek szállása lett. A magasabb rangúak, így a leendő aradi tizenhárom néhány tagja is a sarkadi Almásy kastélyban, a jelenleg is álló református paplakban, az uradalmi intéző házában, valamint a mai Helytörténeti Gyűjtemény termeiben internáltatott. S még néhány magánlakásban. Az Almásy uradalom intézője, Márki János - a történész Márki Sándor édesapja és a Zay család igyekeztek a tőlük telhető módon elviselhetőbbé tenni az itt raboskodóknak a keserű napokat. Erről tanúskodik Colonna hercegnő sírja és márványkeresztje is.”
Az Almásy család is őrizte a szabadságharcosok emlékét. Almásy Denise Marzsó Imréné sarkadi sírját 1929 őszén felújitatja. Forrás: Budapesti Hírlap 1929-08-10 / 180. szám https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BudapestiHirlap_1929_08/?pg=144
A későbbiekben is tudósítunk a helytörténeti kutatások eredményeiről, kérjük, kísérjék figyelemmel a lapot, a népfőiskola honlapját, közösségi oldalait.
Kovács Béláné Pető Magdolna
Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság