Endrei Judit Jászfényszarun

Ezek a mai fiatalok! - mondja szinte minden korosztály a nála ifjabbakra.  A korcsoportok közötti meg nem értés a családban, de akár a munka területén is nagy problémát jelenthet. Generációk együtt vagy egymás nélkül címmel a Korhatártalan Akadémia programsorozat keretében került sor Endrei Judittal közönségtalálkozóra, egy napsugaras, ragyogó őszi délutánon, 2018. október 12-én, Jászfényszarun a Rimóczi kastélyban. Beszélgetőpartnere volt Turóczyné Vesztegh Rozália a Magyar Népfőiskolai Társaság alapító tagja, az etikai bizottságának elnöke.

Korosztályunknak – akik régóta vagyunk fiatalok – kedves ismerőse Endrei Judit, hiszen szinte naponta találkoztunk az egykori tv-bemondóval, mindig felfigyeltünk kellemes, meleg hangjára, a közreműködésével sugárzott adásokra. 22 év után nem láttuk többé, majd később egyre többször hallottunk, olvastunk róla: „Szenvedélyesen dolgozom azon, hogy az 50 és a 60+-os korosztály ne lemondással, aggodalommal fogadja az idősödés éveit, hanem éppen ellenkezőleg: megőrizze aktivitását, tanulási vágyát. Azokat várom a programra, akik hiszik, hogy minden nappal magabiztosabbak, hitelesebbek, életrevalóbbak lehetünk, éppen a korunk által, és próbáljuk kicsit több derűvel megélni az idősödést ma is meg holnap is…  A személyes találkozás során a magam példájával és sok hasznos információval szeretném erősíteni a hallgatóságot abban, hogy akárhány évesek vagyunk is, mindenképpen érdemes tennünk magunkért.” Tíz évvel ezelőtt indította életmód programját, ennek kapcsán kértük fel a közönségtalálkozóra, s amely révén ma is nagy népszerűségnek örvend.

Endrei Judit

Kurdics Judit néven született Szolnokon. Érettségi után a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanulója lett Szegeden, majd az ELTE-BTK orosz szakán is szerzett egy diplomát. 1976-1998 között tv-bemondó volt a Magyar Televíziónál. Közreműködött többek között a Homokóra, az Ablak, a TV-Híradó, a Hétvége, a Paraván, a Leporello és a Napközi című műsorok elkészítésében. 1998 óta szabadúszó. Két lánya van, Laura 26, Nóra 24 éves. Több könyve is megjelent: a Mindörökké nő, a Sztárdiéta, a Mindörökké férfi vagy a Korhatártalanul.

Generációk együtt …?

Milyen a generációs együttélés? Ma a fiatalok elköltöznek, régen hosszabb időre együtt maradtak a családdal s már korán átvették a tapasztalatokat. Tény, hogy mindig volt generációs ellentét, de korábban talán kevesebb. Ma olyan nagy a generációs szakadék, amilyen még nem volt. Régen, a tudás a legidősebb embernél volt, ezt a tudást, tapasztalatot adta át. Ma a tudás, a digitális tudás a fiataloknál van – nekünk kell ezen a digitális szakadékon átkelni, hogy a generációs együttműködés megvalósuljon. Mindkét félnek törekednie kell a kompromisszumra, csak egyiknek valamivel jobban. A fiatalok szabadságra, függetlenségre vágynak, de ott vannak a nyakunkon s mi szülők helikopterként körözünk felettük.

Endrei Judit a lányival él együtt: „nagyon jó, szeretem őket, de nem kevés kompromisszumra van szükség, hogy béke legyen. Anyának lenni nem egyszerű, és az a legnehezebb, hogy hagyjam őket a maguk útján menni…  Így, amikor most, felnőttként elindulnak a dolgukra, még mindig képes vagyok utánuk szólni, hogy viszel-e kardigánt, vagy mikor jössz haza? Pedig tudomásul kell vennem, hogy felnőttek. Korán kikerültem a családi kötelékből, tizennégy évesen kollégista lettem, utána jött a szegedi főiskola, aztán a televízió. Anyukám nem folyt bele olyan szinten az életembe, mint ahogy én a lányok életének része vagyok. Erre vissza kell emlékeznem, példát kell vennem róla. Fontos annak tudatában lenni, hogy milyen ember vagyok én … hogyan értetjük meg magunkat a másikkal … akarjam megismerni, hogy milyen ember a másik … a generációk akkor működnek jól együtt, ha akarják megismerni egymást. A kor (időskor) csak önmagában, lehet, hogy nem tiszteletre méltó, nekünk kell tanulni, lépést tartani a világgal, hogy respektáljanak minket.

Generációs elmélet

A generációs elméletről a korosztályok digitális ismérveiről hallottunk néhány fontos, egyben rendszerező gondolatot a gyors technológiai fejlődéssel egyre markánsabbá válnak a generációk közötti eltérések. Az, hogy kit melyik életkori szakaszában szólított meg az internet, jelentős befolyást gyakorol arra, hogy általában hogyan dolgozza fel az információkat és milyen kommunikációs csatornákat preferál. Az X generáció tagjait, a mai 36-50 éveseket a „digitális bevándorló” névvel illetik, akik felnőtt korukban kerültek közel az internethez és még fel tudják idézni a betárcsázás jellegzetes hangját. Velük összehasonlítva, a Z generáció tagjai, a mai középiskolások, már „digitális bennszülöttek”, már úgy nőttek fel, hogy gyermekkoruktól elérhető volt az internet.

• Veterán generáció (1925-1945) - idős korban találkoztak először az Internettel számukra a számítógép használat már önmagában is kihívás. Nehezen tudnak megbirkózni a digitális társadalom kihívásaival, de ők a legedzettebbek.
• Baby-boom generáció (1946-1964) - életük derekán találkoztak az internettel, munkavégzésükbe és hétköznapjaikba egyre nagyobb intenzitással építik be az Internetet. Strapabíró, jó közösségépítő - a fiatalabbaknál hiányzik a közösség, ezért sajnos, láthatóan, nem is tudnak közösséget építeni. Nyitottak, akarnak tanulni, keresik a helyüket a digitális világban.
• X-generáció (1965-1979) - a hírnöknemzedék, az átmeneti generáció, nem mozognak otthonosan a digitális világban. A munkahelyért mindent megtesznek, megbízhatóság, kontrolláltság, elmélyült szakmai igényesség, magas motiváció, kooperativitás, karrierizmus jellemzi őket.
• Y-generáció  (1980-1995) - digitális nemzedék első hulláma, magánéletükben nap, mint nap jelen van az Internet, mindent tud a digitális világról. A munkahelyéhez kevéssé hűséges, mindenhonnan a legtöbb tudást legrövidebb idő alatt ki akarja venni és imád tanulni, sokáig van a felsőoktatásban.
• Z-generáció - IT-generáció (1996-tól) - beleszülettek a digitális világba, bátrak, kezdeményezőek, kevésbé kételkednek saját képességeikben, korlátaikban, praktikus szemléletűek. Nem létezik számukra a realitás, az okostelefon a világuk.
• Az alfa generáció tagjai még kisgyerekek, az iskolák alsó tagozataiban már lehet találkozni velük. Számukra magától értetődő a személyes kommunikációs eszközök használata, okos telefonnal kelnek és fekszenek, mindig elérhetőek és folyamatosan kapcsolatban vannak egymással az online térben. Könnyen kezelik az információk gyors áramlását, tevékenységeiket gyakran váltogatják.

Családi legendárium

A generációs különbségek markáns megjelenési színtere a család, az oktatás mellett a munkaerőpiac. A munkahelyen is fontos (lenne) a generációk összehangolása, mert ahol a vezető érzelmileg intelligens, ott jó a korosztályi együttműködés és a cég is eredményes. Itt is fontos az önismeret, hogyan beszélgetek a másikkal, az érzelmeimet hogyan fejezem ki, hogyan közvetítem magamat, s a másik érzelmeit hogyan fogadom. Az idős ember a bölcsességét, a munkatapasztalatát, a kitartását, a fiatal a frissességét az új tudását, az új technológiát adja a közösen kialakított értékrendbe. A magánélet és a munka terén egyaránt jó döntés, ha felidézzük a saját fiatal korunkat. A szüleink elfogadóbbak voltak velünk, bíztak bennünk … építkezzünk az ő tudásukból.

Ezt követően a nagyszülői létről hallottunk s arról, hogy az unokák és a nagyszülők milyen jól kijönnek – jót nevetett a közönség a viccen, hogy egy a közös ellenség. Persze jó értelemben nézve a nagyszülők és az unokák között mindig kialakul valamilyen titkos és mély szövetség. S mindannyian szembesültünk már azzal, hogy a nagyszülő ne adjon édességet az unokának – s ott a dilemma, adjon, vagy ne adjon, vagy csak egy keveset. Akkor járunk el jól, ha elfogadjuk a szülők kérését és szeretetben, összhangban, megértésben neveljük a gyerekeket. Nagyszülőként a szülőkkel szemben néha olyan kompromisszumot is el kell fogadni, ami fájó pont. Erre az orvosság, hogy ki kell beszélni. Okos dolog az is, ha a nagyszülő megőrzi, meg tudja őrizni az „én idejét”, van ideje beszélgetni a párjával, majd együtt töltheti az aktív idejét az unokájával, akinek tudását, tapasztalatát átadhatja, együtt süthet az unoka a nagymamával és kertészkedhet, megtanulhat mindent a természetről a nagypapától. S az igazi nagy kincs a családi legendáriumot, a család tudását, tapasztalását átadni az utánunk jövő generációnak.

A közönségtalálkozó alatt és a végén a hallgatóság is megosztotta gondolatait a fentiekhez kapcsolódóan, majd az otthonról hozott, vagy frissen vásárolt Endrei Judit nevével fémjelzett kedves könyvek, folyóiratok dedikálására is sor került.

Kedves Judit! Hosszú időn át, 25 éven keresztül, amikor egy-egy neves esemény után, mint most is, telis-tele élménnyel hazamentem, az anyukám mindig izgatottan várt. No, hogy sikerült? – kérdezte. Milyen volt, érdekelte-e a közönséget, hogyan fogadták? Persze már beszéltem az öreglányokkal (nagynénéimmel) telefonon – mondta – s nekik nagyon-nagyon tetszett. Annyira elégedettek voltak ők is, de most már mondjál el mindent részletesen … Ma is, mint mindig, vittem magammal az élményeimet és a könyvet, amelyet kedves szavaiddal dedikáltál s letettem az asztalra,  - hogy főzés közben is belenézzek – s ahol éveken keresztül a mama ült. Most már nincs velünk, de szavaidat megfogadva gondolatban most is felidéztem a gyermekkoromat … valóban, ő sokszor megengedő, elfogadó volt, elnézte (komolyan vette) hóbortjaimat és mindenben támogatott. Erre kell visszaemlékeznem, … s most – megfogadva Judit a tanácsaidat, tervezem a karácsonyi unokás sütkérezést, az egészséges és hagyományos étkeket és készítem a családi legendáriumot.

Mi is 25

2018-ban ünnepli fennállásának negyedszázados évfordulóját a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság. Ennek alkalmából rendezzük meg a „25 év 25 esemény” programsorozatot, amely megvalósítására 2018. július 1. és 2019. június 30. között a Korhatártalan Akadémia – Bedekovich hagyományok és innováció Jászfényszarun és térségében című GINOP-3.3.3-17-2017-00104 azonosító számú projekt keretében és Jászfényszaru Város Önkormányzata támogatásával kerül sor.

Kovács Béláné Pető Magdolna