- Beküldte: ipeto
„Ha egy igazán izgalmas nyári kalandra vágysz, a múlt, a legendák és valóság nyomába erednél, bekukucskálnál a falusi élet rejtelmeibe, megnéznéd, hogy mit rejt a ládafia, hová vezet a gyalogösvény, milyenek a Jászság vagy a RepTár madarai s kipróbálnád egy kalandpark állomásait, kíváncsi vagy milyen is az ahol a „Titkok társasága révén, ahol egymást váltva jön az árnyék, meg a fény, Időkapuk várnak a város szélén” akkor a Legendák Táborában a helyed!” –Így hirdette meg 2019-ben a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság a XXI. komplex művészeti nyári táborát.
Volt itt minden kérem! Alapos előkészület – programterv, étrend összeállítás, lebonyolítók és segítők felkérése, helyszínek egyeztetése, szolgáltatók (étkeztetés, utazás) megkeresése és helyszíni bejárás előzte meg a tábor megvalósítását – minden megvalósult a tervek szerint – hétfőn, pénteken Jászfényszarun, kedden Szolnokon, szerdán Tápiószelén, csütörtökön Jászberényben eredtünk a legendák nyomába.
A 2019. június 24-én kezdődő tábor „főhadiszállása” Jászfényszarun a Rimóczi kastélyban volt – ezt a helyszínt a népfőiskolai társaság az európai uniós pályázata keretében tudta birtokba venni. Hétfőn reggel nagy izgalommal (s úgy láttuk várakozással) érkeztek a gyermekek és az őket kísérő szülők vagy nagyszülők. S most is, mint az előzetes szülői értekezleten, láttuk az elköszönő felnőtteken az elégedettséget, amelyet a szép, jól felszerelt helyszín váltott ki s többen el is mondták a pozitív véleményüket. Mintahogyan azt is megtudtuk, milyen sok szülőnek nagy segítség az, hogy nyáron egy-egy táborban, biztonságban tudhatják gyermeküket. Több szülő vidékről Jászfényszarura munkába jövet hozta gyermekét s természetesen csak a munkahely elhagyását követően (17.00 óra után) érkezett a gyermekekért. A tábor résztvevői (egy-egy napon 27-31 fő volt jelen) kilenc településről érkeztek, többségük a nagyszülőkhöz jöttek Jászfényszarura s napközben velünk táboroztak, de jócskán voltak helybéliek is.
Az adatok egyeztetését követően kezdődött a játék, ismerkedés, csoportalakítás, hiszen a hétfői nap a várostörténeti kutatásé volt. A nagy forróságban, a városközpontban az árnyas lombok alatt helytörténeti sétával folytattuk a programot. A csoportok egy-egy „sétáló füzettel” indultak útnak, amelyben kérdések, feladatok s természetesen képek, ismertetők voltak. Bejárva a központ nevezetességeit, elbeszélgetve a templom harangozójával, Sanyi bácsival, meghallgatva a tárlatvezetéseket (Szent Erzsébet Közösségi Ház, Régi Plébánia adott helyet a népfőiskola kiállítási anyagainak), s nem csak nézve, hanem (rácsodálkozva) látva is, a kérdéseket átbeszélve bizony sokan rádöbbentek, mennyi kis érték rejtőzik itt, csak a központban csupán néhány 10 méteren belül! A városi sétát követően a smart school termeiben hűsölhettünk, de nem ám csak a lábunkat lógatva! Polatschekné Rimóczi Melinda tanárnő digitális helytörténeti kutatásra szólította a csapatot – volt nagy meglepetés, amikor minden gyermek egy-egy tablettel a kezében játékos feladatokon dolgozhatott. Nekünk, felnőtteknek pedig szemünk, szánk tátva maradt, hogy mennyi mindent tudnak a gyerkőcök egy kis technika segítségével! S volt ám ámulat, amikor a Sárkánygödör legendáját meghallgattuk – Melinda néni persze a sárkánybábjával mesélt s a kis sárkányt természetesen mindenki meg akarta simogatni. Utána mindenki színezhetett sárkányt, madarat – s lássunk csodát – a tabletek segítségével a kis sárkányok életre keltek! Fociztak, táncoltak …
S álljon itt, hogy milyen is volt a digitális helytörténet:
- Lehel kürtje: Lehel mondáját egy youtube videón nézték meg a gyerekek, majd a kürt és Jászfényszaru kapcsolatát emelték ki.
- Learning apps alkalmazással két feladatot készítettek el: A "Képmagyarázat" feladatban a monda jellegzetes pillanatát megörökítő képen keresték meg a szereplőket. A "Képkirakó" feladatban pedig Lehelre és Konrádra utaló mozaikdarabkákat kellet azonosítani, amiben a jó megoldás jutalmakén a Lehel kürtje kép jelent meg.
- Csörsz árka: Tompa Mihály: Csörsz árka verset és dr. Farkas Kristóf Vince történész (népfőiskolánk tagja) magyarázatát hallgatták meg youtube videón. Learning apps-es feladattal keresték a kapcsolatot Jászfényszaru és a Csörsz árok között.
- Sárkánygödör legendája: programvezető sárkány báb segítségével elmesélte a helyi legendát a sárkányról.
- Kahoot online alkalmazás segítségével a megszerzett ismeretekről játékos vetélkedő formájában adtak számot a gyermekek.
- Péntekre való előkészületként a különböző geolokációs játékokról (geocaching, sighter, munzee) kaptak ismertetőt.
- Pihenésként a Quiver alkalmazással a gyerekek által kiszínezett lapok és azok szereplői "életre keltek".
Az élmény gazdag kutatásban jól elfáradt csapatot bőséges és nagyon finom ebéddel várták a Régi Kaszinó Étteremben Vágó Tibor és munkatársai. S még nem volt vége a napnak! Ismét sétára indultunk – bár továbbra is tikkasztó hőség volt – az Idősek Napközi Otthonában, a Teaházban vártak bennünket, ahol Folyóné Rimóczi Mártika irányításával levendula babákat készítettünk és uzsonnára Dávid Ildikó közreműködésével az idősek óriási mennyiségű palacsintával láttak vendégül – amit nagyon köszönünk! Nem kis megpróbáltatás volt ezen a forró délutánon még egy jó kis sétával visszajutni a főhadiszállásra, ahol megbeszélve (és lerajzolva)a napi eseményeket és a következő napi programot már a szülők is vártak.
A keddi napon, Szolnokon a Bedekovich térképek nyomába eredtünk. Azokról a kéziratos térképekről tudtunk meg többet, amelyek másolatát már Jászfényszarun, a Régi Plébánián elhelyezett kiállításon látta a csoport. A levéltár munkatársai – többek között Horváth Gergő igazgató helyettes, Szabóné Maslowski Madlen levéltáros -, fogadták a csoportot. Megismertettek bennünket a levéltár működésével, a helyben őrzött iratokkal - a levéltár raktárában sok-sok érdekes (már-már titkos anyag) lelhető fel mind a közelmúltból s több száz év távlatából is. Szabóné Maslowski Madlen törekedett arra, hogy kifejezetten jászfényszarusi vonatkozású kiadványokat, dokumentumokat (anyakönyvek, jegyzőkönyvek) mutasson be – ezzel alaposan felcsigázta az érdeklődést. Majd betekintést kaptunk a térképgyűjteményekbe – id. Bedekovich Lőrinc eredeti kéziratos térképei elvarázsolták a csoportot, megismerkedtek Bedekovich sajátos kézjegyeivel – méret, égtájak jelzése, angyalos ábrák, a faerezetű díszítések. A Homann-féle atlasz rejtélyes története ellenére látható épsége, gazdag tartalma is mindenki csodálatát kivívta.
Homann-féle atlasz: Levéltárunk szakkönyvtárának legértékesebb darabja az 1770 körül Nürnbergben készült Homann-atlasz, amely eredetileg a kenderesi Horthy-kúria könyvtárát gazdagította. A rendkívül díszes kivitelezésű, kézzel színezett, rézmetszetes térképekből összeállított kötet csupán a szerencsés véletlennek köszönhetően menekült meg a pusztulástól. 1944 végén, amikor a Horthy-kastélyt feldúlták, mint értéktelen kacatot, bőrkötésétől megfosztva, szemétdombra vetették. Ám egy lelkiismeretes kenderesi lakos megtalálta és bevitte a községházára, majd az 1960-as években innen adták át a levéltárnak. Beszennyeződött lapjait később restaurálták és új borítóval látták el. Az atlasz értéke szinte felbecsülhetetlen, mindenesetre jellemző adat, hogy az 1980-as évek elején Budapesten őrzött hasonmását az akkori árviszonyok szerint 1 millió forintra taksálták.
Az érdekes atlasz, térképek bemutatását követően játékos egyéni feladatok megoldására került sor, amelyek a Bedekovich térképekhez kapcsolódtak. Bemutatásra kerültek a kataszteri térképek - mint egy óriás puzzle-t körbe térdepelték a gyermekek a padozaton - mindenki kíváncsiságát felkeltette. A látogatók megismerkedtek a Bedekovich család történetével (Jászfényszarun élt neves család) és a népfőiskola névadójának idősebb Bedekovich Lőrinc földmérő, geodéta munkásságával és a Jászkun Hármas Kerület történetével is. A csoport tagjai nagy érdeklődéssel, némi megilletődéssel figyelték a levéltári tájékoztatást – úgy érezték, hogy titkos tudás nyomába eredhettek. Az élő történelem megérintett mindenkit s már-már a legenda vagy valóság határai is eltűntek. A raktárak keskeny lépcsőjének végén izgalommal figyelték mit is tartalmaz a gyűjtemény egy ilyen „titkos” helyen s mi van a polcok sokaságán. A gyermekek bevonódtak a levéltár munkatársaival történt beszélgetésbe is. Betekintést nyerve a Jászkun Kerület és a Bedekovich geodéta tevékenységébe s látva az eredeti kéziratos térképeket, ugyancsak kérdésekkel halmozták el a tárlatvezetőt.
A keddi nap másik fénypontja volt a reptári program – itt egy bőséges három fogásos ebéddel kezdtük a programot. A RepTár, Szolnok város repülőmúzeuma, egyedülálló repüléstörténeti kiállítóhely Kelet-Európában. A múzeum több mint 4 500 m2 fedett kiállítóterével, és mintegy 60 000 m2 alapterületével már mérete okán is figyelemre tarthat számot. A múzeum több, mint egy nagy repülőgép emlékpark. Az itt található nyugdíjazott és restaurált gépek mellett ugyanis megannyi interaktív eszköz kínál különleges élményt a látogatóknak. A kiállított tárgyak között muzeális értékű hadirepülőgépek, helikopterek, haditechnikai eszközök éppúgy megtalálhatók, mint a hajtóműmodellek, és a hazai repüléstörténet egyéb relikviái. A kiállított repülő szerkezeteken túl – melyek közül többnek a botkormánya mögé is beültünk – megannyi érdekesség várja a látogatót - interaktív- és elektronikai eszközök és az idegenvezetés tették élvezetessé a múzeumi sétát. A gyerekeket játszótér, a kalandorszívűeket pedig akadálypálya várta. Az idő elrohant s fájó szívvel búcsúztunk Szolnoktól.
A szerdai napot Tápiószelén töltöttük. S hogy miért is esett erre a helyszínre a választás? A várostörténeti kutatás során a táborozók többször találkoztak – fotón, Bedekovich térképen a Gosztonyi család Kerekudvar birtokának jelölésével. A Gosztonyiak Jászberény és Jászfelsőszentgyörgy közötti Kerekudvar birtokosai voltak. A család (Árpádok óta számon tartott család) nemesi kúriája sajnálatos módon elpusztult. JNSZM pusztulásra jutott kastélya – Kerekudvar – mellett szűkebb pátriánk egykori nemesi hajléka a tápiószelei Blaskovich Kúria. Ez az ország egyetlen, a II. világháborút sértetlenül átvészelő köznemesi kúriamúzeuma, és persze a berendezése is eredeti. A múzeumot hivatalosan 1952-ben alapították a Blaskovich fivérek, György és János.
Blaskovich Kúria – Kincsem kapcsolat. A fivérek nagyapjának unokaöccse (testvérének fia) Blaskovich Ernő tenyésztette ki a tápiószentmártoni birtokán a híres Kincsem lovat. A tápiószentmártoni kastélyt a háború végén kifosztották s nyomtalanul eltűnt a föld felszínéről. Itt 22 szobás kúria, Pesten palota volt Blaskovich birtokában, aki szorgos gazdaként, jó üzletemberként gyarapította vagyonát. Tudatos tenyésztés eredménye volt Kincsem s a szentmártoni mén is.
A múzeum munkatársai – többek között Pestiné Nagy Judit múzeumpedagógus -, fogadták a csoportot. Megismerkedtünk a múzeum létrejöttével, működésével, a helyben őrzött családi relikviákkal, kreatív programon vettünk részt, beltéri és kültéri játékokkal játszottak. Óriási sikert arattak a mobil játékok: Óriás puzzle kúriaépülete, Óriás kockakirakók, Varázskockák (6 portré, 6 tájkép, 6 életkép rakható ki- egyszerre síkban egy, 3 db térben ), Tili-tolik (épület, nappali szoba, festmény), Puzzle A3-as: szalon, ebédlő, nappali szoba kirakó, Bútor forgató (kapott sablonból maguk készítik el a látogatók), Lóverseny társasjáték (kicsi, óriás).
Betekintést kaptunk a gyűjtemény kialakulásába s különleges műtárgyait is megismertük. A szkíta szarvason túl láthatunk a múzeumban pipagyűjteményt, díszmagyar ékszereket, vadásztrófeákat, fegyvergyűjteményt, agár tiszteletdíjakat, festményeket, szép bútorokat. Ez utóbbiak közül különösen érdekes a ládaszekrény és az 1840-es évekből a glóbusz formájú varródoboz titkos fiókkal. Megtaláljuk itt Kincsem emlékeit is. Ez a csoda kanca – magyar tenyésztésű angol telivér – négy évig versenyzett, ötvennégyszer állt rajthoz és mindannyiszor győzött. Máig nem tudták túlszárnyalni ezt az eredményt. A nemrégiben nagy sikert aratott Kincsem című film (bár a valósághoz nem sok köze volt) szinte megelevenedni látszott a kúria környezetében. Itt, a kúria parkjában, a kerti pagodában fogyasztottuk el az ebédet.
Ezt követően a tápiószelei Biodiverzitás Központban vártak bennünket, ahol két csoportra bontva tudhattuk meg, hogy a korábbi Agrobotanikai Intézet feladata, felismerése, hogy a hagyományos és tájfajták gyűjtését sürgősen el kell végezni, mert a nagyüzemi gazdálkodás terjedésével ezek rövid idő alatt eltűnnek a köztermesztésből. Magyarországon Jánossy Andor (1908-1975) kezdeményezésére alakult meg 1954-ben Tápiószelén az Országos Növényfajtakísérleti Intézet Fajtagyűjteményes Osztálya, ahol gyűjteni kezdték a bőtermő, intenzív, kiegyenlített fajták megjelenése és terjedése következtében a termesztésből kiszorult gabona, hüvelyes, takarmánynövény, kukorica és zöldségnövény fajtákat, tájfajtákat és helyi változatokat. Jelenleg a Növényi Diverzitás Központ a vad- és kultúrnövény génforrás-védelem hazai bázisintézménye.
Csütörtökön Jászberényben délelőtt kézműves programon vettünk részt a Jász Fazekas műhelyben, ahol Jakusné Farkas Ildikó avatta be az agyagozás rejtelmeibe a csoportot. Mert agyagozni jó! S mert Jakusné Farkas Ildikó a népfőiskolánk megalakulása óta velünk tart a kézműves kiállításokon, foglalkozásokon. A magyar parasztháztartásokban a legutóbbi időkig, nélkülözhetetlen terméknek számított a cserépedény. Elsősorban folyadék tárolására, főzésre használták. Ezeket az edényeket, agyagból, égetéssel a fazekasok készítették. A fazekasmester a falu közösségében élt, de csak a maga mesterségét űzte. Olyan sokféle munkát kellett elvégeznie, hogy nem művelt földet. A családtagok segítettek a munkában, vásárra szállították, árusították az edényeket. Az, hogy a cserép törékeny, biztosította az áru kelendőségét, a kereslet folyamatosságát. Ezt az ősi mesterséget tanulták a gyermekek. A dél a jászberényi Pipacs Éteremben ért bennünket, ahol ízletes, bőséges ebédet kaptunk.
A nap második felében a csoport a Hamza Múzeum FÉNY ÉS ÁRNYÉK című tematikus programján vett részt. Elsőként Farkas Edit igazgató mutatta be a múzeumot, a Hamza házaspár (már-már kalandos) életútját s a gyűjtemény egy-egy különleges darabját. A gyerekek játszva tanulhattak – régről ismerős eszközökkel, új technikával. Közelségben van még a forró nyár – a hosszú ragyogó napsütéses nappal és a rövid éjszaka. Ezt a vezérfonalat megragadva Hamza Dezső Ákos fény-árnyék játékát alapul véve készült alkotásokat némi papír, karton, akvarell felhasználásával a gyermeki kreativitás tett kézzel fogható eredménnyé. Az alkotást követte a játék – a gyermekek kreatív kirakók segítségével ismerték meg a házaspár alkotásait.
Péntek - Hagyományőrzés egészségre hangolva - egy aktív napot töltöttünk Jászfényszarun. Délelőtt íjászat! A gyereksereggel a város külterületén lévő Lehel tóhoz mentünk. A forróság miatt a gyermekek szállításában kértünk és kaptunk segítséget a GAMESZ munkatársaitól Itt a hagyományőrző Polatschek család, autentikus öltözetben várt bennünket, íjászatot mutatott be, majd mindenkinek lehetőséget is adva íjászatot oktattak gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. Hihetetlen sikerrel, véget nem érő sorral várta mindenki, hogy újra „fegyverhez” jusson. Az íjászat a nyílvesszők íjjal való kilövését jelentő tevékenység, magyarul a nyilazás. A történelem során a vadászat és a hadviselés volt a két legfontosabb alkalmazási területe, napjainkban sportként él tovább.
Miért is érdemes íjászattal foglalkozni:
- az alapokat nagyon könnyű megtanulni, nem igényel különösebb előképzettséget
- a legtöbb íjászcsapat teli van „jófej” emberekkel, ezért jó ismerkedési lehetőség
- fegyelemre, koncentrációra nevel
- ha inkább elvonulnánk a világtól, a magányos íjászat tökéletes meditációs tevékenység
- ha az őserdő közepén találjuk magunkat étlen-szomjan, jól jön, ha tudunk íjat használni (és készíteni is).
Cél: A sportok közül egy kevésbé ismert, nagy technikai felkészültséget nem igénylő, anyagilag nem nagy terhet jelentő sport megismertetése. Nagyon jót tesz a hátizmoknak! Ráadásul pont azokat az izmainkat erősíti, amelyek hajlamosak az ülésben és hátitáska cipelésében elsatnyulni. Ezért az íjászat tökéletes kiegészítője, (vagy akár helyettesítője) lehet az ülő életmódnak, ill. ülve végzett munkának. Ha alaposan megnézzük, akkor az íjászat ettől sokkal több izmot megmozgat, nagyon jól fejleszti az összpontosító képességet és a testtudatosságot és egy csomó más előnye is van (ld. fentebb), de most ragadjunk ki két izmot, és a csuklyásizmot és a rombusz izmokat és nézzük meg azokra, hogy hat az íjászat.
Ezt követte a digitális kincskeresés. Újabb gyalogtúra tette próbára a gyerekek és felnőttek fizikai erejét – nem a távolság, hanem az óriás hőség miatt – digitális kincskeresésre indultak. Digitális helytörténeti kutatás részeként a gyermekek az elmúlt napokban megismerkedtek a geocaching játékkal, amely természetjárásra ösztönzi a digitális eszközök szerelmeseit. Így tudtuk meg, hogy a Lehel tó környékén már 10 éve elhelyezésre került egy kis ládika, amelyben a helyet felkereső természetjáró egy-egy kis emléket helyez el, és beírja feljegyzését a naplóba – ezt tette a csoport is. A szúnyoginvázió ellenére a jelzett helyen mindenki lázasan kutatott, míg végül egy faodú mélyéről előkerült a kincses láda s benne a geolakációs eszközök. Ennek tartalmát kiegészítette a csoport is, majd újra elrejtette az újabb digitális kincskeresők számára.
Az ízletes, bőséges béd után egy huszáros délután következett. A korábban fotókon látott hagyományőrző huszár – Ézsiás Vencel fogadta a csoportot. Az élő történelmi foglalkozáson beszélt a katonai hagyományőrzésről, korabeli életmódról, viseletről, fegyverekről, a huszár lováról, lótartásról. Bemutatásra került a gyermekek nagy örömére jó néhány „huszáros próbatétel”, ügyességi játék s vetélkedőre is sor került. A vállalkozó személyek még lóra is ülhettek, persze előtte a lóápolás, gondozás, etetés mesterségével is megismerkedtek. A huszáros délutánon élvezetes, bőséges információt kaptunk – így biztosan lesz a hagyományőrzőknél utánpótlás. Visszasétálva - némi vers és ének kíséretében, amit a kicsikkel gyakoroltunk, hátha hűsítőbb lenne a délután – a főhadiszálláson elkészültek a napi eseményekről a rajzos beszámolók, mindenki megrajzolta a maga vászonzsákját, átvette a várostörténeti füzetet, a Kozma-part emlékei kiadványt, a múzeumok ismertetőit, kiadványait, Bútorforgató játékot, agyag edénykéjét, Egy tisztább jövőért és Egy zöldebb jövőért füzeteket, nyakpántot, a magyaros láthatósági mellényt. A forró délutánt egy fagylaltozással zártuk. A helyszín rendezése közben – búcsúzóul néhányaknál - sor került még egy kis arcfestésre is.
Akik nélkül nem valósulhatott volna meg az idei tábor – akiknek köszönjük a segítő közreműködést: Polatschekné Rimóczi Melinda (digitális programok, íjászat); Ritter Szilvia (gyermekfelügyelet, foglalkozás, geocaching/geoláda keresés); id. Zsámboki Sándor (a templom, oratórium megtekintése); Folyóné Rimóczi Márta, Dávid Ildikó (Teaházban kézművesség, palacsintasütés); Horváth Gergő ig.h. és Szabóné Maslowski Madlen (MNL JNSZM Levéltára, Szolnok, levéltárpedagógiai programok); Tóth Kitti - RepTár munkatársai; Pestiné Nagy Judit múzeumpedagógus, Blaskovich Múzeum; Soltészné Gál Anikó NÖDIK; Jakusné Farkas Ildikó – Jász Fazekas; Farkas Edit ig. Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria; Zsámboki Sándor (GAMESZ); Ézsiás Vencel hagyományőrző huszár, Vágó Tibor (Vágó Bt - étkeztetés). A tábor lebonyolítói: Bobályné Bányai Mária, Mitter Ferencné, Kovács Béla, Kovács Béláné Pető Magdolna. Mindenkinek köszönjük a segítő közreműködést!
A szülőknek köszönjük a bizalmat, hogy ránk bízták gyermekeiket!
Minden megvalósult a tervek szerint, igaz, egy kis módosítás történt, mert a bennlakásos tábort napközisre váltottuk (hely és anyagi források szűkössége miatt), illetve a befogadó létszámot is korlátoznunk kellett, így kisebb létszámú autóbuszt vehettünk igénybe (személygépkocsival kiegészítve a szállítást) s így sajnos több helyi és vidéki érdeklődőt már nem tudtunk fogadni.
