A Jászkun Kerületből a "muszáj vármegyébe"

A Jászságot magában foglaló Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 136 évvel ezelőtt jött létre. De vajon miért  nevezték akkoriban "muszáj vármegyének" az új törvényhatóságot?

"A Jászkun Kerület mint önálló törvényhatóság megszüntettetik"

A Jászkun Kerület hazánk sajátos történeti fejlődésű tájegysége volt, amely a Jászságot, a Kiskunságot és a Nagykunságot foglalta magában. A jászok és kunok katonáskodó népcsoportként költöztek Magyarországra a 13-14. században. Az uralkodóktól jelentős kiváltságokat kaptak, melyekért háborúk idején a király melletti hadba vonulással tartoztak. A három, földrajzilag is különálló terület a török hódoltság idején szerveződött közös közigazgatási egységgé. A Kiskun Kerület központja Kiskunhalas, a Nagykun Kerületé Karcag, a Jász Kerületé pedig Jászberény volt. Jászberény egyben a három kerület központja, a Jászkun Kerület székhelye is volt. A Jászkun Kerület egészen 1876-ig megőrizte a középkori kiváltságokon alapuló különállást és jogainak jelentős részét. Az egykori Jászkun Hármaskerület térképére nézve ma már bizonyára nehezen elképzelhető, hogy az egymástól távol eső, erősen széttagolt területek évszázadokon át jól működő közigazgatási egységet alkottak. Lakóit erős hagyománytisztelet és a kiváltságokból eredő öntudat jellemezte.

A Jászkun Kerület történetében az 1870-es 42. törvénycikk hozott döntő változást. A polgári korban ugyanis már nem volt fenntartható a feudális kiváltságokon alapuló jogi helyzet és a területi széttagoltság. A törvény első paragrafusa kíméletlenül fogalmazott: "A Jászkun Kerület mint önálló törvényhatóság megszüntettetik". Noha a területi rendezés szükségességét a jászkunok sem vitatták, a változtatás tervezett módja meglehetősen heves felháborodást váltott ki mindhárom kerületben. Az első javaslatot 1873-ban Szapáry Gyula belügyminiszter hagyta jóvá, ami igen radikális elképzeléseket tartalmazott, s a történelmi hagyományokat teljesen figyelmen kívül hagyta. A három kerület településeit a környező megyékbe kívánta beolvasztani, s ennek nyomán Heves-Jász megye néven új törvényhatóság alakult volna Eger székhellyel. A Nagykunságból a közeli településekkel önálló Kun megyét terveztek Karcag központtal, a Kiskunság helységei pedig Pest, illetve Solt megyéhez kerültek volna.

Az önálló Jász megye terve

A javaslat legsúlyosabban a Jászságot, benne elsősorban Jászberényt érintette, hiszen megszüntette volna központi szerepkörét. Komoly küzdelem indult a tervezet ellen, s ekkor fogalmazódott meg először az önálló Jász megye terve. A jászságiak azt javasolták, hogy a Jász Kerületből és a hozzá csatolható Heves, illetve Pest megyei településekből Jászberény központtal önálló törvényhatóságot hozzanak létre. Statisztikai adatokkal bizonyították, hogy az új megye képes a modern közigazgatási feladatok ellátására és Jászberény minden szempontból alkalmas a megyeszékhelyi szerepre. A belügyminiszterhez írott, logikus érvekkel alátámasztott kérelmet így fejezték be: "A jász nép nem érdemli meg, hogy eltemessék, hogy fejlődése megakasztassék, hogy a virágozni indult községek szorgalmas, elégedett, hazafias lakóinak szívébe az erőszakos elnyomás, s beolvasztás, a közügyek iránti közöny s csak alkalomra váró nyugtalanság veszélyes magvát beültesse."

A jászok küzdelmeit egy jászberényi születésű kiváló közéleti személyiség, Sipos Orbán vezette. Nevéhez fűződik többek között a Jász Múzeum megalapítása és a Hatvan-Szolnok közötti vasútvonal létrejötte. A köztiszteletben álló politikus, akit "jász királynak" is neveztek, országgyűlési képviselőként többször felszólalt a megyerendezés vitájában, és mindent megtett azért, hogy az átalakulás a jászkunok számára kedvező módon menjen végbe.

Harc a megyeszékhelyi rangért

1875-ben Tisza Kálmán vette át a belügyminiszteri tárcát, aki nagyobb megértést tanúsított a jászkunok kérelmei iránt, s így számukra is elfogadhatóbb javaslat került kidolgozásra. A későbbiek során a megyeszékhelyi rangért bontakozott ki igen éles küzdelem a két esélyes város: Jászberény és Szolnok között.

Jászberény ebben az időben minden tekintetben megfelelt a megyeszékhelyi szerepkörnek. Volt törvényszéki épülete, tisztképző iskolája, adóhivatala és itt volt az ország legnagyobb laktanyája. A városban volt egy főgimnázium, 6 osztályos nőnevelde és a Jász Múzeum is. Ma már különösnek tűnhet, hogy ebben az időben Jászberénynek 20 ezer lakosa volt, míg Szolnoknak mindössze 15.800.

Ugyanakkor Szolnok mellett szólt kedvező földrajzi helyzete és jó közlekedési feltételei is. A hagyományaikra mindig büszke jászok ezzel kapcsolatban keserűen jegyezték meg: "A központi helyeztetés oly nyomatékos ok, mellyel szemben minden egyéb elenyészik, s köszönjék meg a jászok, ha a megyeház a Tisza partján, s nem a Tisza medre közepén lesz. A történeti múlt? A székhely iránti ragaszkodás? Múzeumba való! Van is szükség Magyarországon ilyen érzelmekre - arra Rotschild semmit sem ád!"

A szolnokiak sem maradtak adósok. A tervezett Jász megye ugyanis Szolnok városát is magában foglalta volna, ami meglehetősen heves indulatokat váltott ki: "Mi megelégszünk azzal, hogy magyarok vagyunk, és nem óhajtunk ezen felül még jászok is lenni." - írták. A vitát végül az döntötte el, hogy Szolnok város vezetői a Zöldfa vendéglő telkét a rajta lévő épületekkel és 30 ezer forint készpénzt ajánlottak fel a megyei székház létesítésére.

A jász király az új megye élén

1876. június 19-én a király szentesítette a 23. törvénycikket, amely kimondta Jász-Nagykun-Szolnok vármegye megalakulását Szolnok székhellyel. Az új megye a Jászságot, a Nagykunságot és Külső-Szolnok megye egy részét foglalta magában, a kiskunsági települések pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe kerültek. S míg Szolnok városa ünnepelt a törvény kihirdetése után, a Jászkun Kerület tisztségviselői utolsó közgyűlésükön meghatott szavakkal búcsúztak egymástól, az évszázados történeti összetartozástól. A búcsú fájdalmát enyhítette, hogy az új megye főispánjává Kiss Miklós volt kerületi főkapitányt nevezték ki, az alispán pedig Sipos Orbán volt jászkun kerületi alkapitány lett. Emberi és politikusi nagyságát bizonyítja, hogy új tisztségében felül tudott emelkedni jászsági kötődésein, s mindent megtett az új törvényhatóság sikeres működéséért. Nevéhez fűződik a megyei székház megépíttetése, ami alig több mint egy év alatt elkészült. Fáradhatatlan szervező munkája nyomán három év múltán már ezt mondhatta az új megyéről: "A volt Jászkun Kerületek nyomain egy új törvényhatóság: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye támadt. Egymást alig ismerő polgárok különböző törvényhatósági múlttal és emlékekkel, nem kevés kölcsönös féltékenységekkel, vágyakkal és törekvésekkel gyűjtetének össze az önkormányzati feladatok teljesítésére. S az új törvényhatóság minden tényezője - megőrizve a múltból, ami hazafias, ami jó és nemes, új köréből új erőt, akaratot, bizalmat merítve fennakadás nélkül teljesíté kötelességét." Ugyanakkor a két város kapcsolatában még sokáig érezhető volt az egykori vetélkedés emléke.

Bár a Jászkun Kerület 1876-ban megszűnt, az egykori jászkun összetartozás emléke máig fennmaradt, ami külsőségekben is megőrződött. Ezt jelzi a jász és kun kapitányok mai megválasztása, a viseletek újjászületése, a Jász Világtalálkozók, a Kunok Világtalálkozója és más rendezvények, ahol ismét egymásra találhatnak a földrajzilag egymástól távol fekvő, de múltjukban és hagyományaikban azonos három tájegység lakói.

Jászboldogháza, 2012. szeptember

Papp Izabella levéltáros,
a Jászok Egyesülete tagja

Cikkkategóriák: 
A tartalom érvényessége: 
2012/09/27, cs - 17:15 - 2012/10/27, szo - 17:15