id. Bedekovich Lőrinc

Jászkun kerületi geometra
Jászapáti, 1751. augusztus 8. - Jászfényszaru, 1823. november 15.

id. Bedekovich Lőrinc

A lexikonok és tanulmányok id. Bedekovich Lőrincnek fennmaradt térképei ismeretében mint a XVIII-XIX. századforduló neves földmérőjét ismertetik. „Életéről keveset tudunk. Életrajzi adatai bizonytalanok” - közlik az 1976-ban megjelent „Magyar földmérnök arcképcsarnoka” szerzői. Helységmegnevezés nélkül adnak két évszámot: 1751-1839. A születési évszám valós, a halálozási évszám téves.

Id. Bedekovich Lőrinc Jászapátin született, ott keresztelték 1751. augusztus 8.-án, és Jászfényszarun – ott volt lakhelye – halt meg 1823. november 15-én. Őse a Horvátországból származó Bedekovich Boldizsár 1681-ben nemesi bizonylatot nyert. Az 1699. évi Pentz-féle összeírásban Bedekovich Boldizsár Jászapáti lakosa. Az 1699-től vezetett Jászapáti anyakönyvben megtalálható Bedekovich Boldizsár, vagy Horváth Boldizsár. Megtalálható úgy is mint Bedekovich alias Horváth Boldizsár. Ez utóbbi bizonyítja, hogy a származási helyet vezetéknévként használta a család. Utódai közül néhányan a XVIII. század végéig Horváth néven éltek Jászapátin.

Bedekovich Lőrinc apja Bedekovich István, édesanyja Hiller Anna, 1749. január12-én Jászapátin kötnek házasságot, de nem Bedekovich, hanem Horváth néven. Lőrinc fiuk keresztelésekor is az apát Horváth Istvánnak írták be. Vagyis Bedekovich Lőrinc a korabeli keresztelési anyakönyvbe Horváth Lőrinc néven lett bejegyezve. Szülei Jászapátiról elkerülve a Heves megyei Nagyút helységben laktak, ott már Bedekovich néven szerepeltek.

A Jászkun Kerületek 1779. június 1-2-án Jászberényben tartott közgyűlése latin nyelvű jegyzőkönyvéből megtudható, hogy Jászapáti város szülötte, Bedekovich Lőrinc földmérő, a mérnöki tudományok intézetében szerezte földmérő bizonyítványát. Jászkun kerületi földmérőnek való alkalmazását mind a három kerület megszavazta. Évi fizetsége 200 rhénes forint, amit az összkerületi házipénztárból fizetnek.

Id. Bedekovich Lőrinc nem Jászberényben, hanem Jászfényszarun telepedett le. Ott vett házat, feleségével Pruzsinszky Örzsébet asszonnyal közösen „a Notáriális és Kovács Antal házak között”, Dobák Mátyás családjától. Élete végéig ott volt családi otthona. Közben a XVIII. század végén ősi jussán Jászapátin is bírt házifundussal és szérűskerttel.

Bedekovich Lőrinc a Jászkun Kerületek első földmérője. Alkalmazásával vette kezdetét a Zagyva-Tarna völgyben a Jászkunság területén az ősmocsarak, vadvizek elleni védekezés, vízrendezés, elsősorban árvízmentesítési munkálatok. A Zagyva , a Tarna szabályozása, mocsarak lecsapolása, csatornák, gátak építése. E munkálatokhoz egyszerű, kézi eszközökkel készítette pontos, világos jelzésekkel ellátott térképeit. Nemes Gerzson szerint több mint 90 db nagyméretű vízrajzi térképet. Mint vízügyi szakember ugyancsak ő írja, hogy „tervei alapján megvalósított átmetszések, csatornák, töltések nyomai máig fennmaradtak.” Az utókorra maradt térképei vízrajzi, településtörténeti kincseink. Szerintem egyik-másik térképe díszítő elemei művészi alkotások. Meglehet, hogy a díszítő elemek között korabeli ruhában ábrázolt, távolba tekintő, vagy a rajzasztalt tartó férfialakban önmagát ábrázolta.

Bedekovich Lőrinc szakembere volt az adott korban jelentős vízimalmok működéséhez szükséges malomzúgók, zsilipek, malomgátak tervezésének, építésének a közlekedéshez szükséges útfeltöltések megvalósításának. Ha kellett, népszerűsítette munkáját. Például 1796-ban a Dósa és Jákóhalma közt ásott Tarna-csatorna ünnepségén ő méltatta a csatorna szükségességét, hasznosságát.

Munkáját otthonától távol, az adott helyszínen végezte. Ellátott helyi feladatokat: „osztály” méréseket, nyilasok kimérését, stb. A munkák végzéséért járó „jutalmát” az illető tanácstól nehezen kapta meg. Előfordult, hogy kérésére a tanács válasza az volt, hogy „ennyi pénz kifizetésére nincs hatalmuk”. Más esetben, például a jászberényi tanács döntése szerint választania kellett, hogy a munka végzése során napidíjat, vagy egy bőséges ebédet kér-e?

Bedekovich Lőrinc, a kiváló térképkészítő, nagytapasztalatú tervező és vízépítő mérnök a Jászkunság kora elismert személyisége volt. A Hármas Kerület tiszteletbeli táblabírójának választotta 40 évi munkásság után 1819. december 31-én ment nyugdíjba, adta át a stafétabotot fiának ifj. Bedekovich Lőrincnek. 1823-ban Jászfényszarun helyezték örök nyugalomra.

Forrásanyag:

  1. Jászapáti rk. plébánia keresztelési anyakönyv 1749., 1751. MOL
  2. Kál rk. plébánia keresztelési és halotti anyakönyvek 1757., 1758., 1759. MOL
  3. Jászfényszaru rk. plébánia halotti anyakönyv 1823. MOL
  4. Jászkun kerületi közgyűlési jegyzőkönyv 1779., 1819. év, MOL
  5. Jászfényszaru tanácsülési jegyzőkönyv 1782. év, MOL
  6. Jászberény tanácsülési jegyzőkönyvek 1780. évtől 1823-ig, MOL
  7. Jászapáti tanácsülési jegyzőkönyvek 1790. évtől 1795-ig, MOL
  8. Magyar földmérők arcképcsarnoka, Budapest, 1976. OSZK
  9. Magyar életrajzi lexikon, Budapest, 1967-1969. OSZK
  10. Révész-Varga (szerk.): Magyar műszaki alkotók, Budapest, 1964. OSZK
  11. Nemes Gerzson: A Zagyva és Tarna-völgy Jászkerületi vízügyeinek krónikája 1279-1876., Szolnok, 1981. OSZK
  12. Nemes Gerzson: Bedekovich Lőrinc, a Jászság első vízépítő mérnöke, Vízügyi Közlemények 1984. 2. füzet, OSZK
  13. Fodor Ferenc: A Jászság életrajza, Budapest, 1942. OSZK
  14. Tóth János: A Jászkunság helyzete a 18. század végén (Bedekovich Lőrinc kéziratos térképe), Jászberény, 1976.
  15. Orosz Ernő: Heves és Külső-Szolnok egyesített vármegyék nemes családjai, Eger, 1906. OSZK

(Forrás: Sugárné Koncsek Aranka)

Látogatók: 2476 - Utolsó látogatás: 2010. 09. 08. 15:09

Kommentálja a cikket!
(A hozzászólások moderálásának jogát midenkor fenntartjuk!)