Kiút a zsákutcából

...avagy hogyan tehetünk a kapcsolatunkért a kommunikáció fejlesztésével

Pál Feri atya, a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság szervezésében immár második alkalommal volt Jászfényszarun. Most a párkapcsolati kommunikáció és konfliktuskezelés témakörében tartott előadást a házastársak közötti kommunikáció buktatóiról úgy, hogy közben az általános problémák megelevenednek, kiéleződnek – szembesíti a hallgatóságot a véres-komoly élethelyzettel s a várt, kézzel fogható megoldó-kulcsra rávilágít. 

Pál Ferenc, vagy közismertebb nevén Pálferi amellett, hogy katolikus pap, egy kiváló mentálhigiéniás szakember, aki rendszeresen tart előadásokat, pszichológiai, mentálhigiéniás témákban is. „Végre megint értjük egymást!” című előadásában hús-vér párkapcsolati problémákat tár elénk a mindennapokból, olyan komoly élethelyzeteket, melyek fokozatosan a „kölcsönös neurotikus allergia” állapotába sodorják a párokat.

Pál Feri szeméből sütött a szeretet-kapcsolat, ahogyan vágyik arra, hogy segítsen mindazoknak, akik megtisztelték őt. Humorával, kedvességével, közvetlenségével, elgondolkodtató időnként drámaian komoly történeteivel hamar belopja magát az emberek szívébe. Nehéz őt még fotózni is, hiszen úgy járt-kelt, mint egy perpetuum mobile. Az örökmozgó, egykor atletizáló pap az evolúciós örökségektől kezdve, a fiziológiai szempontokon át sokféle módon támasztotta alá és szemléltette a párkapcsolati kommunikáció zsákutcáit, odáig kiélezve a témát, hogy kijelentette: a kommunikáció egy idő után már nemhogy nem segít, de csak tovább ront a helyzeten. Drámai, de igen, létezik az a pont, amikor jobb, ha nem beszélünk. Nyilván a legtöbb ember pont ezt szeretné elkerülni, és szerencsére ehhez kellő támpontokat is kaptunk Pál Feri előadásából.

„Hogyan tehetünk a kapcsolatért?”

A házasság egyik legfőbb alapja az érzelmi összetartozás. Ha a ma embere akarva, akaratlanul is egy olyan nem csak külső, belső kultúrával, rendezettséggel, világlátással, ahhoz kapcsolódó tapasztalati világgal rendelkezik, ahol az érzelmi összetartozásra vágyik, arra irányul, attól lesz boldog, attól mondja azt, hogy „Igen, ezt szeretem csinálni, ezt érdemes csinálni.”.

Képesség az érzelmi bevonódásra

A ma emberének ez az egyik legfontosabb dolog. A társa azt mondja: „Egy életre elköteleződtem melletted. Szeretlek téged, és szentségi házasságot kötöttünk, hűséges leszek hozzád.” S a másik úgy belegondol, hogy „Ezt kell még 50 évig csinálni?” Mert lehet, hogy hűséges, lehet, hogy elköteleződött, lehet, hogy kitart, lehet, hogy jóban-rosszban, de hol vannak az érzések, az érzelmek, az érzelmi összetartozás, az érzelmi egymásra hangoltság, a védettség, a sebek gyógyulása, a másik köze…? Hol van mindez?

„Örülök, hogy látlak. De jól nézel ki!” mondja a férfi s ebből a nő meghall valamit s erre gondol: „Csak ma?” … Kész csoda, hogy egyáltalán értjük még egymást! Tehát képesség az érzelmi bevonódásra; mennyire fontos az érzelmi reagálás, a kommunikáció.

A kommunikáció három szintje

1. Informatív szint

A klasszikus példát biztosan ismeritek. Este várja haza a felség a férjét. A férj 11:27-kor érkezik meg, pontosan akkor. És mikor belép a hálószobába a férj, ahol a feleség fekszik az ágyban, akkor a feleség ezt a kérdést teszi föl: „Hány óra van?” Ennek a kérdésnek van egy informatív szintje. Ha a férfi 11 óra 27 perckor teljesen érzelmeket nem tükröző arckifejezéssel azt mondja: „11 óra 27 van, drágám.”, akkor a nevetésetekből máris érzékeljük, hogy valamit érzékelt, és valamit nem. Kétség kívül a kommunikációnak az információs dimenziójában leledzik. …. Nem valószínű, hogy miközben a kommunikációjának van egy informatív dimenziója és szintje, valójában arra kíváncsi, hogy mennyi az idő. Érdekes módon mégis ezt kérdezi.

2. Érzelmi szint

Milyen érzéssel, vagy érzelemmel kérdez a feleség? Hogy? Szemrehányóan, dühösen, na, na, számon kérően, igen, - rögtön a negatív érzések jutnak eszünkbe. Máris omlik a férje nyakába, hogy „De jó, hogy itt vagy! Hát már másfél órája szeretném az illatodat érezni.” Na? Hát nem jobb? Rögtön: harag, számonkérés… Az élettapasztalat megfojt benneteket. (Hát ez veszélyes.)

Mind a négy alapérzéssel föl tudjuk tenni ezt a kérdést. Örömmel is: „Jaj, de jó, hogy itt vagy! Jaj, de jó!”. Félelemmel: „Jaj, hány óra van? Mi történhetett veled, hiszen megígérted, és nem jöttél?” Félelem, aggodalom. De haraggal is, ezt mondtátok: „Hány óra van?!! Ezt mondd meg!” És azután szomorúan is. Ugye, mikor ez 127-edszer játszódik le, azt mondja: „10-re jövök, de ha nem, telefonálok.” 11:27, nincs telefon, nincs SMS, nincs email, semmi sincs. És akkor egy ilyen szomorú csalódottság: „Hány óra van? Most akkor hány óra van? De felesleges is kérdezni, tudom, hogy hány óra van.”
A kommunikáció második szintje az érzelmi szint, az érzelmeinket is kommunikáljuk, nem csak az informatív szinten közlünk valamit.

3. Kapcsolati szint

A kommunikációnak van egy harmadik szintje, és bizonyos szempontból ez a legfinomabb, legszebb – nyilván nem kell ezt a hármat egymással szemben kijátszani – ez pedig a kapcsolati szint. Tehát most kifejezem azt, hogy haragszom rád, de kapcsolati szinten kifejezem a bizonytalanságomat. Nem tudom, hogy mi lesz, hogyha ez így fog tovább folytatódni, mi lesz akkor velünk? Vagy kifejezem azt, hogy „Most már úgy látom, nagyon erőteljesen kell neked jelzéseket adni, mert nem értesz meg engem. Nem érzékeled, nekem mennyire rossz, ha te késel, és nem küldesz sms-t. Hogy azt üzenem neked kapcsolati szinten, a haragommal, amit egy kérdés formájában, meg minden testtartás… gesztusaimmal fejezek ki, hogy nagyon rossz irányba ment a kapcsolatunk, hogyha te ennyire nem érzékelsz engem.”

Tehát amikor arról beszélünk, hogy egy házasságban érzelmi összetartozás a mai kapcsolatok egyik döntő alapja, és nem csak az elköteleződés, és a hűség, akkor például készségszinten kellene járatosnak lennünk a kommunikáció három dimenziójában. Készségszinten. Ezt máris elkezdhetjük gyakorolni, van rá 60-70 évünk. Nekem már nem, milyen jó nekem. Folyamatosan. Informatív szint, mi volt az érzelmi közlés, és mi volt a kapcsolati közlés. Ha semmi mást nem teszünk, csak elkezdünk ezen játszani, ötletelni, mit üzent érzelmileg, mit üzent kapcsolatilag ….. Csodák tudnak történni bedöglött kommunikációval akkor, hogyha mi érzelmi szinten reagálni tudunk. Tehát nem azt válaszolja a férfi, hogy 11 óra 27, hanem hogy „De sajnálom, hogy ennyire földühítettelek.” Vagy: „De sajnálom, hogy ennyire dühös lettél.” Vagy: „De bánt engem, hogy ilyen szomorúnak látlak.” Ez egy érzelmi válasz. De hogyha odamegy, és megpuszilja, és a felesége engedi, és azt mondja, hogy „Tudod, tudod, hogy nem ellenedre késtem, nem akartam rosszat nekünk.” Akkor kapcsolati szinten reagált és kommunikált valamit. Nyilván a kapcsolati szinten való kommunikáció és reakció az nagyon erőteljes érzéseket és érzelmeket vált ki. A szónak jó értelmében, nagyon-nagyon kapcsolatot erősítő tud lenni – nyilván, hogyha az pozitív. S hát lehet negatív is.

Az este

…. S az este a legtöbb párkapcsolatban egy „ellenérdekeltségi” övezet. A férfiak evolúciós örökségükből adódóan teljesen levezető funkcióra kapcsolnak, melyben csak épp’ csak pislákol a működésjelző, ez a kutatások szerint pusztán 10 százaléknyi aktivitási szintet jelent. Ezzel szemben a nők - akiknek egyébként általában kétszer annyi beszélgetésre van eredendően szükségük - előszeretettel kezdeményeznek este problémamegoldó beszélgetést párjukkal. A vizsgálatok szerint az aktivitási szint a nőknél ilyenkor még 70 százalék, a nemek közötti jelentős eltérés legtöbbször eleve gátolja a kommunikáció sikerességét.
Fontos, hogy a nők a párkapcsolat őrei, vagyis időről időre felhozzák a különböző problémákat, ezáltal igyekeznek életben tartani a párkapcsolatot, de a kommunikáció sikerességét tekintve nem mindegy, mikor és milyen formában kezdeményeznek ilyen jellegű beszélgetést párjukkal. A férfiak az előzőekben röviden leírt állapotuknál fogva a hirtelen felvetett párkapcsolati problémahalmaztól lebénulnak, idegesek lesznek, vagy egyszerűen elmenekülnek.

Összegezve

A nők részéről fontos az előkészítés, a másik lelki és fizikai állapotának figyelembevétele, a férfiak részéről pedig egy értő, hallgató, együttérző hozzáállás szükséges, hogy a kommunikáció előremutató legyen a párkapcsolati problémák megoldását tekintve. Összességében pedig a tisztelet és a másik megbecsülése határozza meg a kommunikáció minőségét a párok között, ami az évek múltával a legtöbb párkapcsolatban negatív irányba tolódhat el, ezért idővel nemhogy jobban értjük egymást, hanem rosszabbul.

Pál Feri az előadás végén hatalmas tapsot kapott, nem véletlenül, hiszen a közel másfél órás rendezvényen senki nem unatkozott egy percre sem. Ahogy szokták mondani: jött, látott és győzött. Győzött, mert szavai sok embert megérintettek, elgondolkodtak házaspárok, párkapcsolatban élők, hogy vajon mit is kellene másképp csinálniuk, hogy ne legyen annyi veszekedés, ne adj Isten, válás. A választ a kérdésre megkapták a jelenlévők, már csak az a kérdés, hogy ezzel élni is tudnak-e.

A program az Ars Sacra Fesztivál a „Korhatártalan Akadémia” a GINOP-3.3.3-17-2017-00104 számú projekt keretében valósult meg. Az előadás megszervezésében, anyagi hátterének biztosításában együttműködő intézmények voltak: Jászfényszaru Város Önkormányzata, Jászfényszarui Római Katolikus Egyházközség, Petőfi Sándor Művelődési Ház és Könyvtár, Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság

Kovács Béláné Pető Magdolna
Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság

Ars Sacra

A tartalom érvényessége: 
2018/09/20, cs - 19:45 - 2018/10/21, v - 19:45