Bartók Béla – Csak tiszta forrásból

A magyar népköltészet népszerűsítésével igyekezett méltóképpen tisztelegni Bartók Béla munkássága előtt, az V. Jász Fény Vers- és Prózamondó Találkozó, hiszen 2006-ot „Cantata Profana” címmel a Bartók Béla Emlékbizottság jubileumi emlékévvé nyilvánította a zenetudós születésének 125. évfordulója alkalmából. A találkozón elhangzott megemlékezésből idézünk.

Bartók Béla 1881. március 25-én Nagyszentmiklóson született, tanulmányait Nagyváradon, Besztercén, Pozsonyban végezte Erkel László tanítványaként. 18 évesen a budapesti Zeneakadémia hallgatója lett, zongora szakon. Első külföldi turnéját 1903-ban tartotta, amin Kossuth-szimfónia című művét mutatta be. Ezután Dohnányi Ernőnél képezte tovább magát, 1907-től pedig a Zeneakadémia zongoratanára lett. Az 1910-es évek végén az Operaház mutatta be „A fából faragott királyfi” c. táncjátékát és „A kékszakállú herceg vára” c. operáját, melyek sikert jelentettek számára. Érdeklődése ezután a népzenekutatás felé fordult, Kodály Zoltánnal együtt tíz éven keresztül járta az országot, népdalokat gyűjtve. A magyar mellett más nemzetiségek zenéi is foglalkoztatták. Ő volt az egyetlen folklorista, aki négy világrészen folytatott gyűjtéseket – állapítja meg róla Szegő Júlia. Európában magyar, szlovák, román, ukrán, bolgár és szerb, Afrikában arab, Ázsiában török, Amerikában indián és néger dalokat jegyzett le. A 20-as évek koncertkörútjai során beutazta az egész világot, és megkezdte népzenegyűjtésének tudományos feldolgozását. 1923-ban írta Táncszvit, ’30-ban a Cantata Profana műveit. A Cantata Profana szövege a csodaszarvas monda egyik változata, egy román kolinda karácsonyi ballada alapján.

„Volt egy öreg apó,
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre
Csak erdőket járni,
Csak vadat vadászni.
És addig-addig
Vadászgattak, addíg:
Szarvassá változtak
Ott a nagy erdőben.

És az ő szarvuk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér az völgyekbe;
A karcsú testük
Gunyában nem járhat
Csak járhat az lombok közt;
A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba;
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.”
(részlet a Cantata Profana-ból)

„Mai ember, minden idők legvadabbikának embere, próbálj mindenek előtt ember lenni; s ha felfogtad, mit jelent embernek lenni, csak akkor törődhetsz hazával, társsal és baráttal” – mondta 1935. januárjában.

Öt évvel később, 1940-ben politikai okok miatt elhagyta az országot, és az USA-ba költözött. A háború után haza kívánt térni, de ebben súlyos betegsége, 1945. szeptember 26-án bekövetkezett halála meggátolta. Temetésén csak néhány ember vett részt. Majd 42 év elteltével nyugodhatott meg, amikor hamvait hazahozták, s a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 1988. július 7-én.

1931-ben Bartók Béla ezt írta egy levelében: „Az én zeneszerzői munkásságom, épp mert e háromféle (magyar, román és szlovák) forrásból fakad, voltaképpen annak az integritás – gondolatnak megtestesüléseként fogható fel, melyet ma Magyarországon annyira hangoztatnak. Az én vezéreszmém azonban, amelynek, amióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab, vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!” (Bartók műve a „Tiszta forrás” művészete.)

Magyar Krisztina